A gyertyák…

Négy gyertya égett az adventi koszorún.
Körös-körül olyan csend volt,
hogy hallani lehetett, miről beszélnek a gyertyák!

Az első gyertya felsóhajtott:

„Én vagyok a BÉKE, a fényem biztonságot ad,
de az emberek békétlenek, nem kellek nekik.”
A lángja egyre kisebb és kisebb lett, míg végül kialudt…

A második gyertya lángja megremegett, majd így szólt:

”Az én nevem HIT. Teljesen feleslegesnek érzem magam.
Az emberek már semmiben sem hisznek.
Nincs értelme, hogy égjek.”
Egy fuvallat suhant át a szobán és a gyertya kialudt…

Halkan, erőtlen hangon szólalt meg a harmadik gyertya:

”Én vagyok a SZERETET. Már nincs erőm, hogy égjek.
Az emberek önzők lettek, csak magukra figyelnek, nincs szükségük társakra.”
S egy utolsó lebbenéssel kialudt…

Ekkor egy gyermek lépett a szobába.
Csodálkozva nézett a gyertyákra:
„De hiszen nektek égnetek kell!”

Megszólalt a negyedik gyertya:
„Ne félj, amíg én égek, újra meggyújthatjuk a többi gyertyát.
Az én nevem REMÉNY.”

A gyermek egy vékony darab fával tüzet fogott a negyedik
gyertyáról, a REMÉNYRŐL és újra felélesztette a BÉKÉT,
a HITET és SZERETETET…

BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK!
Szeretettel: Lintaller Kata